Van egy álmom
Állok a Déli Óceán partján. Nap és éj határán. Víz és föld határán. Álom és éberség határán. Cintányér és triangulum hangja hallatszik. Egy főpap vonul el a vizes fövenyen. Királyi napernyő fölötte. Még mindig hallom a zenét, de a tömjén illata már eloszlik. A hullámok eltörlik a nyomokat.
A képet elkészítettem. De közben elgondoltam, hogy nem csak vízben járhatunk térdig. Fűben, hóban, porban, adóságban, stb. Az elefántos alapkép színét el kezdtem modulálni. Az eredeti 3 színváltozatból eddig 29 újabb színösszeállítást hoztam ki. 5 képet ragasztottam össze, és még 11-ről van vázlat. Akit érdekel, néha kattintson a képre. Kiteszem az újabbakat is. Jó kis sorozat lesz, kiállításnyi anyag.
Dunakeszi boszorkánya beköltözött Budapestre hajléktalannak. Ez önmagában jó hír lenne, de az eső még kiszámíthatatlanabb lett, mint amikor még itt lakott a büdös banya. Mert akkor nem is esett. Eladta az esőt a fóti és gödi banyáknak. Szóval most volt egy hosszú aszály, a fű kisárgult. Aztán nagy nehezen hét végére megjött az eső. Az ünnepi nyitvatartások miatt csak moziba tudtunk menni. Először a „Dolgok állásá”-t néztük meg. A zenéje jó. Másnap megnéztük az „Isten hozott az Isten háta mögött” című francia filmet. Ajánlom mindenkinek. A Miért éppen Minesota európai párja. Minesotában egy nő küzd a profitért, Burgeo-ban egy férfi hazudozik a családi boldogságért. Az utóbbi 100-szor jobb. És a képek is szebbek. Meg a zene is jobb.
